Még egy esély, egy negyedik, ezt nagyon nem kéne elszúrnom, főleg, hogy úgy néz ki eddig, hogy két tárgyat kell vinnem tavaszi félévben jövőre, két plusz teher, összesen hat kredit és a szakdolgozat, meg államvizsga, meg egyéb olyan fogalom, amiről nem is tudok, és főleg azt nem vágom, mit takarhat. De igazából nincs nagy para már bennem, főleg, hogy nem is tudom felvenni a jövő hétfői időpontot, de nincs baj, majd szépen elmegyek, mosolygok, ha háromszori elcsettintett tételhúzás után képes leszek rá, és ha ne’adj isten, mégis átmennék egy kettessel, akkor vázolom a szitut, aztán oldja meg a dolgot, aki akarja. De már nem érdekel, egyszerűen kivagyok, letompult az agyam, már nem érdekel semmi, és nem is tetszik semmi. Este felpattanok a biciklire és nyomás kiszellőztetni a fejet, hagyni mindent a szarba, és ráadásul, ami történt megtörtént, most mit szenvedtessem magamat rajta, majd lesz, ahogy lenni akar, most már komolyan nem tud érdekelni a dolog. Keményen oda kell menni, és reménykedni, hogy meglágyul a szív, ha már harmadjára is képes voltál oda tolni a mocskos pofádat, akkor legalább legyen mindenkinek jó, egye fene, átmehetsz, de ez köztünk marad. De most komolyan, már mit veszíthetek?! Hisz fel se tudtam rá jelentkezni! Átfutom ismételten az anyagot, megpróbálok megjegyezni mindegyik tételből egy nagyon okosnak és értelmesnek hangzó mondatot, és majd csak lesz már valahogy, hisz olyan nincs, hogy sehogy se legyen. De már nem akarok evvel foglalkozni!!! Elegem van!!! És mi lenne, ha már nem is lennék itt?! Mert messze járnék, egy jobb helyen, ahol mindig süt a nap, a lágy szellő fújja a tengert, vagy épp esik az eső, gyönyörűen mossa az ablakot, de csak állsz kinn és forró ölelésben összeolvadva, csak ti vagytok és megáll az idő… A fantázia egy marha jó dolog, de komolyan!!! Utolsó reménysugár ebben a cudar világban, amikor a hímsovinizmus az uralkodó még mindig, hiába van egyenjogúság, de a feministák se jobbak, miért nem fogják fel, hogy sosem örvendhetnek olyan tiszteletnek, mint férfi társaik, mert mindig a testiségbeli hátrányokat fogjuk élvezni. Gondolok itt arra, hogy nekünk nincs olyanunk, mint neki, vagy épp az, hogy nekünk van olyanunk, amin az ő agyuk jár egyfolytában. És, ha úgy viselkedünk, mint ők, már jön a csúnya nézés, a lenézés, a megbotránkozás, minthogy a South Park 13 évad 4 részében is levezetik, az epizód címe: Eat, Pray, Queef .

De asszem most ennyi, igazából ezen is már órák óta szenvedek, de amúgy is most töltöm a True Blood második évadának harmadik részét, szóval… kapjátok be gyíkok, én leléptem!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.