El vagyok szomorodva,vagy nevezzük bárhogy azt a dolgot,hogy a szám legörbül, semmihez sincs kedvem,itt ülni a gép előtt és hallgatom a siratósabbnál siratósabb dalokat, amik nagyon szépek, de nem egy olyan szívnek,ami még nem is tudja felfogni mik rejlenek a hatalmas érzelmek mögött,a szavak mögött,melyek a szerelemről szólnak,és arról milyen az,mikor elveszítünk valakit,aki nagyon fontos volt nekünk,aki kiegészített és aki velünk sírt,ha kellett,és megnevetett,mikor arra volt szükség.Aki mikor eláztál az esőben,felmelegített ajkaival,átölelt,ha már a csurom vizes trikó lehűtötte a testedet és érezted,ahogy szuszogott a füledbe, akihez beállíthattál a legrosszabb időpontban is. Aki,ha le voltál szedálva, felöltöztetett,lefürdetett.Aki meghallgatott, minden hülyeséget,és csak bólogatott,de közbe szólt,és te nem is figyeltél rá,mit mond,mert a saját bajodat hitted a világ legnagyobb problémájának.De most egyedül ülsz az ágy szélén,baromi meleg van,folyik le rólad a sós izzadság. kong a szoba az ürességtől,nem érzed az illatát,a zenétek se úgy szól,mint régen,már minden dal idegesít,mindegyikről csak ő jut eszedbe.Bambulsz magad elé,üres tekintet,üres szív...egyszer miden véget ér,elmúlik és ha újra kezdődik,vagy valami új dolog jelenik meg,az már sose lesz ugyanaz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.