Elkezdődött a vizsgaidőszak és ami a legrosszabb nagyon vészesedik egy újabb szánalmas esztendő vége,egy újabb év,egy újabb 365 nap vagy mennyi is...ami nem telt el hasznosan,és nem nagyon emlékezetes.Persze voltak szép momentumok,de azok csak emlékekként fognak felsejleni az ember fejében,ha már végképp a béka segge alatt érzi magát,és felvidítja őt,de csupán egy pillantra,hisz mikor az volt,és létezett a folyamat,és csak sodorta,az volt az igazi boldogság.Most meg már csak eszébe ötlik,és azon gondolkozik igaz volt-e egyáltalán és nem csak  egy álom,melyet magunknak találtunk ki, hogy egy kicsit jól érezhessünk magunkat saját bőrünkben és ebben a kibaszott életben, mely nem áll másból csak egy elcseszett megfelelési kényszerből és szerepjátszásból...arc mutogatás,és a végén már senki sem tudja,vagyis magunk számára is egy torz kép tekint majd vissza a tükörből és az a pillanat félelmetes lesz...

Szóval eltelt a nyár,magával vitte a reményt,hogy megtanulhatunk élni.Eltűnt a szabadság éde vágya,az a kellemes meleg szellő mely arcunkat érintette és nem maradt semmi helyettük,csak űr,melyet nem tölthet ki semmit.

Nem érdekel,már semmi sem izgat...asszem valami oylasmit mondott Laura Dern az inladn Empire-ben,hogy...vagyis ő a múltra utalt,hogy azt akarom megfejteni,és nem törődöm a jelennel,a jövő meg végképp nem izgat...de már nem is tudom a pontosan szövegrészt,pedig abban az egyetlen mondatban benne volt minden.Engem sem érdekel, hogy holnap mi lesz,hisz csak egy újabb nap,a naptárról,egy sematikus semmi,egy arcmutogatás és semmi előre lépés...a jövőm meg?!Hát azt végképp nem tudnám megállapítani.Az ember nagyra akarna tőrni,mégis ugyanabban a pocsolyában tapos,és a város is ugyanolyan szánalmas,és nincs ráeszmélés új nézeteire,hisz minden utca egyforma ha láttam már azelőtt,ha nem...és csak rohannék,mint Tom Cruise a vanília égboltban,céltalanul,ki a világból,az életből,menekülve a semmitől,de lehet épp magam elől,kilépni saját valómból,talán megszűnni létezni...

Mekkora az esélye,hogy bajom lesz,ha innen leugrom?!

Talán a szerelem segítene,az mindig segít,csak elkerüli az embert,vagyis inkább a képébe kapja a filmvászonról,hogy mindenki boldog és minden jó...és az ilyen hol van a mi életünkből?!Szeretni kell és szeretve lenni jó, ez biztos igaz...hisz mindenki vágyik arra,hogy szeressék,és mindenki telve van olyan szeretettel, mely megosztásra vár,hisz társas lények vagyunk,az Isten szerelmére...

Hagyjuk is az egészet a francba...na de akkor mi legyen?!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.