Lezárult a tegnap és ma ma van, egy új nap, egy új esély… de miket fecsegek össze vissza, ugyanabban a lepukkant városban vagyok egy panel ötödik emeletén és ahelyett, hogy az utolsó vizsgámra készülnék még a maradék egy órámban, itt gépelek minden hülyeséget, amit a kutya se olvas, és aki mégis, az marhára leszarja az egészet. Természetesen ez az UV is harmadjára ismétlődik, mármint harmadszor próbálkozom be ennél a tárgynál is, azért ebből már k**** jó lenne átmenni, mert nincs kedvem még evvel is szarozni jövőre, bár mit várok, ha a kötelező filmeket meg se szereztem, és pláne nem néztem meg. Kivagyok, lefáradtam, a jó kérdés, hogy miben, hisz mióta bekerültem szarok bele az egészbe nagy ívben, és már nem arról van szó, hogy nem érdekel a szak, mert a filmek mindig is a szívem csücskei lesznek, de talán nem is az, hogy ez egy tök új dolog és igazából a tanárok se vágják hogyan is álljanak a dologhoz ( ők nagyon próbálkoznak, de tényleg, minden dolgot meg akarnak tanítani, és minden filmet meg akarnak nézetni, hogy ha esetlegesen pozitívan tekintünk a jövőbe, akkor büszkén káromkodhassunk szakszavakkal, amikor egy tök egyszerű fabulájú és szüzséjű filmet nézünk meg egy laza péntek estén) és nem is arról van szó, hogy a Bolognai képzés necces, meg, hogy egyelőre nincs hová… dehogynem! Ezekről van szó, hogy befejezzük a három évet és vár a nagy semmi, és bár lehet okosabbak leszünk, mint egy ötödikes, de a hajunkra kenhetjük azt a tudást, amire a normál ember csak bambul és csak az érti meg, az a két kezemen meg tudom számolni hány ember, pedig a filmek mindenkinek szólnak és bele kell törődni, hogy nagyon sokszor nem szólnak egyébről, mint ami, vagy csak szimplán arról, hogy jó befektetés volt, vagy arról, hogy jót szórakozzunk, együtt legyünk és legyen egy közös élmény, ami összehoz minket. Persze lehet itt dobálózni nagy szavakkal, de avval nem lesz több egy alkotás se, mert ezek a szavak megrémisztik a halandó embert, és inkább beül egy újabb Horrorra akadvára, vagy Bazi nagy filmre, vagy megint egy dilis amcsi filmre, pedig egy átlag ember is felfogja, amit egy művészfilm kínálhat neki, nem fogja tudni megmagyarázni, de úgy fog cselekedni. Na jó, nem akarok itt okoskodni, hisz igazából én se vagyok több, mint egy amerikai filmeken felnőtt fiatal, aki a filmek nyújtotta élményeket őrzi emlékezetében, aki még most is elsírja magát az Oroszlán királyon, aki nem tudta megnézni a Titanicot, aki még mindig jókat röhög Jim Carrey poénjain és izgul Indiana Jones minden lépéséért és még mindig meglepődik, hogy Darth Vader Luke apja, de lehet a filmek nem szólnak másról, csak ezekről az élményekről… de a nagyon okosok szerint biztos tévedek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.