Tegnap végre kimozdultam, nem mintha itthon görnyedtem volna az íróasztal felett és keményen tanultam volna. Na, de a lényeg, hogy elmentem, mint az eszem, szóval biciklire pattantam, persze csak azután, hogy leszakadt az ég és ömlött az eső, és belibbentem a városba. Lezártam a cangámat, vagy merjünk nagyot mondani a motromat a „csúnya napocskával díszelgő áruház” egyik oldalánál és elindultunk barátnémmal sétálni, ami Szegeden nem nehéz, hisz itt minden piszok hely karnyújtásnyira van. Egy lélek nem volt az egész kib***ott városban, hát igen, hazahúztak az egyetemisták és a népesség a negyedére csökkent. Kóvályogtunk, mint az a bizonyos a levegőben, majd a Tisza csodálatos partján bölcselkedtünk minden érdekes dologról, amik legfőképpen azt érintették, hogy mihez kezdhetünk az egyetem után, és nem feltétlenül a három éves képzést tekintve, meg úgy elvileg az egyetemi polgárok hozzáállása az egész rendszerhez, meg maga az, hogy mit is tanulunk, mennyire különbözően, tanulunk-e valamit és hogy tudjuk kamatoztatni az iskolapad koptatásával töltött sok évet, szóval tipikusan mik leszünk, ha nagyok leszünk. De legjobban csak egy mondást tudok idézni, amit barátnőm mondott és ez mindenre válasz:„elméletileg igen, gyakorlatilag nem”

Aztán beültünk, leültünk a törzshelyünkön, a Casablacában/nál és csak voltunk. Közben egy születésnapot ünnepeltek egy gombával a Port Royalnál és nem lehetett turmixot rendelni, mert elromlott a gép, pedig azelőtti nap még jó volt és telt az idő, beesteledett és sétáltunk tovább, el az egyetem kihalt és fölénk magasodó üveges épülete előtt, mármint a könyvtár mellett, a kocsmák üresek voltak, és tinédzserek törték a fejüket azon mi lesz éjfélkor, valaki beszólt, hogy dél múlt pár perccel és mi már megint a Tisza partján voltunk, a békák zenebonáztak, Újszegedről áthallatszott a tüc-tüc party és Borsodit ittunk. Emlékszem jókat röhögtünk a semmin, vagy épp mindenen, a víz vitte a hangot és üres volt az egész terület, szinte hallani lehetett, ahogy pislogunk a sötétben, persze, ha a kórus elhallgatott. Aztán ki merre lát, elindultunk hazafele, ám valami furcsaság fogadott, ellopták a biciklim ülését! Most komolyan!?!? Ez mire volt jó, ez boldogítja, valaki magyarázza el, hogy mit tud kezdeni vele, mert én megértem, ha elmondja! Ülés fetisiszta lenne, akkor egészségére! De csak röhögni tudtunk. Épp mikor lezártam futott végig az agyamon, hogy talán ellopják a kerékpárt, ez miért van, hogy néha csak így tudatlanul végigfut a fejembe egy kósza gondolat, melynek tudatosulni sincs ideje és beteljesedik?! De miért ilyen béna dolgok?! Mindegy!

A fontos, hogy Mark Hamill feltűnik Az elátkozottak falujában papként, de akkor már tudja, a nagy igazságot nem?! Hogy Darth Vader Luke Skywalker apja!

Most asszem úgy ennyi, egyelőre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.