Most boldog vagyok...tegnap nagyon jót beszélgettünk,ugyanúgy mint régen...örlődtem sokáig,egyik felem azt mondta "hagyjuk az egészet a fenébe és lépjünk túl rajta" és egyfolytában a Balatoni nyár képei lebegtek szemem előtt,de a másik pedig küzdött,hogy "feleljtsük el a Balatont,és indítsunk új lappal,vagy ha nem is újjal,akkor legalább ugorjunk át ezen a marhaságon,mármint ami akkor és ott történt...és amúgy se jó haragban lenni,meg egy ilyen világban az embernek nagyon sok támaszra van szükség..."

Úgyhogy hagyom a múltat a fenébe és élvezem azt,hogy számíthatok valakikre,ha rossz kedvem van és akkor is,ha ökörködni akarok.Hisz különbözőek vagytok és így tesztek ki engem.

És Rómeó és Júlia... Fantasztikus!!!Két remek színész egy színpadon,jelzésértékű "jelmezek" semmi díszlet,minden szerepet megosztva,de mégse...egyszóval TÖKÉLETES!!!

Bár sok Rómeó és Júlia feldolgozást láttam:Baz Luhrmann féle,akkor West Side Story,Kero féle rendezés,akkor egy amiben Horatio Cane van benne,meg a Pizzarománc és sajna a Zeffirelli féle még nem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.