Nem volt sok értelme ma bemenni, hisz elvileg se kaptam volna jegyet?! Vagy akkor hogy is van ez?! És ha ne adj’ isten tudom is a tételt?! De mindegy, ez most már a jövő zenéje!

Forgalmas nyár elé nézek, úgy tűnik, és nemcsak a szabadtéri meló miatt, ami minden hétvégémet kitölti, hanem mert utazgatok majd ide-oda. Balatonra le egyedül, hogy csatlakozzam a kis családomhoz és döglődhessek a vízben egy pár napot, majd haza újra melózni és megint vissza, de csak azért, hogy autóval jöhessek haza. Majd valamikor egy hétköznapi kiruccanás a csajokkal hármasban Gyulára, ahol szintén pancsikolhatunk majd érdekes programok részesei lehetünk. És én ennek is örülök, meg annak is, hogy legalább hétvégente értékesen tengetem napjaimat. Nekem tetszik ez a dolog, és most evvel nem olyan sokkal kevesebb nap marad együtt ökörködni. És aláírom szervezni se tudok, de szerdán majd minden ki derül, és mindenki derül… és nem arról van szó, hogy most felsőbbrendűnek érzem magam, vagy el vagyok szállva magamtól, csak nem értem miért baj, hogy dolgozom hétvégente és csak hét napból négy napot tudok a barátaimmal tölteni?! Idegesít a dolog, hogy most én vagyok a szar, szemét, mert én nem áldozok fel semmit?! Legyen így, de úgy tudom engem is hagytak már szarban, utolsó pillanatban lemondott dolgok…de inkább hagyjuk, nem vágok semmit senkinek a fejéhez, mert már így nekiindulni a nyaralásnak, akkor rosszabb lehet, mint tavaly, úgyhogy sajnálom, tényleg, nagyon, komolyan és szívből! Amúgy meg nekem mindegy az egész, na, tessék, kimondtam!!!Kövezzetek meg érte!!! Inkább lépjünk túl a bár fontos szervezésen, de gondoljunk bele a majdan együtt töltendő pár napra. És én már várom a csak ötletként felvetett kis kiruccanásos utazásunkat is! Velence, de érzem már elkiabáltam a dolgot, de egye fene, nem érdekel, hisz már csak az, hogy belegondolhatok is, örömmel tölt el. És ocsmány dolog így kibeszélni a dolgokat, de ez van, ha egyszerűen senkinek se lehet úgy semmit se mondani, hogy ne pukkadjon meg, pedig egy barátságban a fájdalmat is el kell viselni, az megerősít vagy valami ilyesmi blabla-duma. Mert igenis el kell mondani néha szemtől-szembe is a sértő dolgokat, de ha valaki nem fogékony rá, akinek túlontúl sok a kimondom, amit érzek és gondolok, akkor ez történik. Hisz magában nem tudja tartani az ember, akire vonatkozna, annak nem lehet elmondani, mert szépen körítve nem ugyanaz az értelme a kimondott szavaknak. Nem arról van itt szó, hogy fájdalmat akarnál okozni a másiknak, hogy öröm látni, ha szenved és jó úgy lehunyni este a szemed, hogy nincs az az ember, akivel jó pillanatokat éltél meg, és együtt ökörködhettél vele. De a barátság mindennél fontosabb és igenis el kell viselni a sértő dolgokat is, és fájdalmasan is kell megélni, de nem úgy, hogy hallgatunk, nem beszélünk róla és elfelejtjük, hogy könnyebb legyen együtt lenni. Mindegy, hagyjuk az egészet és úgy látszik, szarni bele, szarni bele az egészbe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.