Van, hogy fekszel az ágyon... ami természetesen két személyes, hogy még rosszabbul érezd magad, még magányosabbnak, hogy nincs melletted senki, nem tudsz kit ölelni, és nevetséges vagy, ha egy plüss mackóhoz bújsz, vagy egy párnát szorongatsz... de csak bambulsz ki a fejedből, mert már üres vagy és úgy érzed annak sincs értelme, hogy aludj... mert minek... az álmok szarok, az éjszakák hamar elmúlnak, újra reggel lesz, újabb nap kezdődik, és neked megint nem lesz kedved semmihez... monoton mosakszol meg, ágyazol be, kensz magadnak egy szelet kenyeret, iszogatod a vizet, mert hiszel abban, hogy az miatt nem fáj a fejed... de talán már nem érzel semmit se... sem örömöt, sem bánatot... talán már nem is tudod mi az érzelem, mi fájhatna egyáltalán, vagy ott van-e még az, aminek fájnia kéne?! 

Az embernek fájhat az élet?! Lehet olyan, hogy valakinek a halál az, ami megnyugvást hoz... hisz az csak egyszer fáj...egy kicsit, vagy nagyon... kivéve, ha a sors fintora szenvedtet egy hosszabb lefolyású korral... mert ilyen az élet, a seggét mutatja feléd... éld magad az életed, segítség nélkül... isten adta, de el is veheti, de előbb jól kiszórakozza magát, nézi mint nem boldogulunk, hogy nem megy a dolog... jót röhög az egészen, hisz semmi dolga nincs, unatkozik... ahogy mi is... izgalmat akarunk, ami olykor elég ha csak egy szimpla szerelmet takar... 

Már komolyan, nem is akarok mást, csak valakit, aki itt van, aki leül mellém, és együtt meredünk a semmibe... nem kell, hogy vigasztaljon, csak mellettem legyen, halljam, ahogy a levegőt egyszerre vesszük, és mikor szükségem van egy mosolyra, mert már nem is tudom milyen az, akkor mosolyodjon el... hitesse el velem, hogy van értelme élni, van miért... érdemes nem feladni mihamarabb, küzdeni tényleg kell, mert ez egy jó dolog, és legyen értelme reggel felkelni, mert mellette vagyok, és szeressek azért elaludni, mert reggel láthatom kócos haját, és nézhetem, ahogy alszik... mosolyogna, mert tudná, hogy figyelem, vagy csak mert szimplán jót álmodik... 

Szeretnék szeretni és szeretve lenni.... olyan nagy kérés ez?!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.